Az idő nagyon megy, sok évet jelent már 40 év és több az ember háta mögött, holott még csak most gondolta azt, hogy a 30 éves és a 35 éves túl idős hozzá, meg hogy neki családja lesz akkorra, stb.
Sajnos az idő másként működött, működik. Mások mulasztásai elég keményen okoznak károkat az ember életébe.
Sokszor ígértem, hogy leírom, mi történt, mi történik és mik történnek.
Azt is, hogy amíg ki nem derül, meg nincs az ok, addig még várok, adok három, majd egy hét, három hónap, stb haladékot: évek teltek el, és csak nyeltem, tűrtam dolgokat, amelyeket a másik szakmáimban csöppet sem tolerálhatok, valamint etikailag, emberileg sem.
Most folyton csak gondolkodom, hatalmas veszt4eségeken mentem keresztül, más már nem is tudná elviselni ezt életében, bele is halt volna mindabba, amit túléltem.
A régészeti bejelentésekkel való visszaélések talán nem is mindig a bejelentőn múlnak csak. Egyre inkább látom, hogy a régészek sokkal erőteljesebben élnek vissza a helyzettel, nem mennek ki a helyszínre, nem intézkednek, elnapolnak mindent, vagy éppen lusták, nem értenek a dolgokhoz, tehetetlenek, vagy etikailag és megértés szintjén sincsenek helyben. Vajon miért is
Talán azért mert más helyett kaptak diplomát, más munkájával végeztek, nem sajátították el, nem tanulták meg, nem szereztek sem gyakorlatot, sem mást a személy- és adatcserék miatt, amelyek évtizedek óta gyakoriak és jelen vannak. A Régész a pácban / Archeologist in the lurch projektet már a régi régész képzés után évtizedekkel indítottam. Visszaéléseket látva, és kívülről is segíteni kívánva az intézekedéseket. Erre a HVG oldalán visszaéltek vele, ezzel a címmel közölték azt, amit én nem tettem közzé a szerzőnek, ami a lapcsoport és nevem idézése, hivatkozás nélkül nem tehetett meg.
Talán ez csak a sok folytatás volt a régen látottak mellé. Amikor az ember elkezd gondolkodni azon, hogy ügyésznek készült, és elvégezve undorodva fordult el semmi nélkül az egész rendszertől, szótlanul, elhallgatva mindent, amit életében tett és látott, mivel nem bírta elviselni azt a töménytelen visszaélést, amit mindenütt megélt, vagy ami nem is védte, hanem mindenét eltüntette..
Gondolkodom, élek, ahogy más is: igyekszem mondani is valamit, célozni valamire, anélkül, hogy másikat akik vétlenek lehettek mégis, de a gyanú veszélybe sodorná őket, védené az ember. Meg önmagát is.
Talán, a védelem, amely a nyilvánosságot és az adatok ismeretét és az összefüggéseket jelenti, nem is megfelelő védelem, de szükséges.. Ahhoz, hogy tisztán és nyíltan nézz a megfelelően magas etikai és erkölcsi szintnek megfelelően magaddal és másokkal szembe.
Viszont az oktatásban is baj van és volt.. Talán éppen ez az oka, hogy a két fogalmat egymással definiálták és nem oktatták, nem ismerték a különbséget. Talán kevés, ha csak célozgat az ember a problémákra, a gondokra.. A tolvajokra, az adatcserével lopókra, és azokra, akik az adatcseréket elnézik, mert buták, nem néznek utána, lusták, vagy akár csak felelőtlenek, rohannának és sosem a megfelelő személyt keresik meg, vagy nem azzal beszélnek, vagy éppen hisztériájuk miatt fel sem fogják azt amit olvasnak, vagy amit kell - s nem értenek meg semmiből semmit.
A logika fontos az életben.. S nagy irányítást jelent.
S kevesen veszik észre, hogy a kavarásukkal mások gyermekeiket szüleiket, tanáraikat is elvesztik, sosem tudnak kiemelkedő képességgel sem érvényesülni, vagy éppen mindenüket teljesen elvesztik, sosem szülhetnek, vagy sosem vállalhatnak gyermeket, --- és ezeket soha senki nem pótolhatja életükbe.
A pénz nem minden, de az élet alapvető részét képezi. A kommunikáció is. Ha nem kommunikál valaki, nem csak a megértést teszi tönkre, félreértéseket generál, találgatásokat okoz, amelyeknél az ismeretlent, az űrt az illető saját tapasztalataival, gondolataival tölti ki, jól vagy rosszul, vagy képzeletével, ... és teljesen más irányba viszi a dolgokat.
Még mindig nem érthető, az élet, a munka, a felelősség?
Pedig oly sok ember, oly sok tanár, szülő van, oly sok barát..
Négy fal között is lehet tied a világ!
Vajon mi kell még, hogy intézkedj, megértsd, és jót tegyél, jól?
Nem érted, még most sem? Sem rendőrként, sem régészként, sem vámosként, sem pedagógusként, sem segédmunkásként?
Akkor - végül is miért jöttél a világra?
Hogy másoknak kárt okozz, s magadat tedd tönkre másoknak való károkozásaiddal?
Vagy miért is? Gondolkodtál rajta?
Legyen egy kis ízelítő: Milyen jó megnézni a múzeumban, bemenni, látni és arra gondolni, milyen is lehetett, aki használta? Aki készítette? Nem?
Vagy? Mit gondolsz?
Nem kell semmit lehivatkozni, amit megtalálsz? Nem kell a publikációkban más nevét, aki készítette, összeszedte megemlíteni, bármit ellophatsz, átvehetsz, név nélkül?
Nem.. ! S ezt már az írni tanuló is megtanulja.. Vajon miért is felejti el?
Teanoi amphora.
Basel, Antikenmuseum und Sammlung Ludwig, A.M. 281
A fotó a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményéből származik
A kép közlési helye, forrás:
A képhez tartozó leírás (idézem a honlapról)
"Kétfülű (ezt jelenti a görög amphoreus szó), öblös testű, széles szájú nagyméretű edény, a symposion fontos kelléke. A görögöknél elsősorban a bor tárolására használták, de tartottak benne olajat és vizet is. Díszített változatait a lakomák résztvevői elé tették az asztalra, a díszítetlen típusokat (ún. tárolóamphorák) pedig a pincékben őrizték.
A díszített változatnak két fő formáját különböztetjük meg: a has-amphorát (az edény nyaka és teste egyetlen folyamatos ívet alkot) és a nyak-amphorát (az edény nyaka élesen elválik a testtől).
A nyakamphora egyik jellegzetes formája a Kr.e 490-es évektől megjelenő kisméretű (kb. 30-40 cm magas), magas nyakú ún. nolai amphora. Nevét a dél-itáliai Nola városáról kapta, ahol nagy mennyiségben kerültek elő ilyen amphorák. ld. például a Tithonos-festő vázáját.
Az amphorák különleges típusa az ún. Panathénaia-amphora, amely a négyévente Athénban tartott nagy Panathénaia ünnep alkalmával rendezett sportversenyek győzteseinek adott díj (olaj) csomagolóanyaga volt. Az első Panathénaia-amphorák a Kr.e. 560-as években jelentek meg és egészen a Kr.e. 2. századig készítették ezeket. Mindvégig megőrizték díszítésük hagyományosan feketelakos technikáját. Fő oldalukon mindig Athénát ábrázolták, a Kr.e. 4. századtól feltüntetve a verseny évében hivatalban lévő archón nevét is. Hátoldalukon pedig az a versenyszám látható, amelyben a győztes résztvett. A Kr.e. 4. században Apuliában és Lucaniában is készítettek Panathénaia-amphorákat, ezek azonban mind díszítésükben, mind rendeltetésükben eltértek az eredeti athéni változatoktól.
Dági Mariann
2004"
"Kétfülű (ezt jelenti a görög amphoreus szó), öblös testű, széles szájú nagyméretű edény, a symposion fontos kelléke. A görögöknél elsősorban a bor tárolására használták, de tartottak benne olajat és vizet is. Díszített változatait a lakomák résztvevői elé tették az asztalra, a díszítetlen típusokat (ún. tárolóamphorák) pedig a pincékben őrizték.
A díszített változatnak két fő formáját különböztetjük meg: a has-amphorát (az edény nyaka és teste egyetlen folyamatos ívet alkot) és a nyak-amphorát (az edény nyaka élesen elválik a testtől).
A nyakamphora egyik jellegzetes formája a Kr.e 490-es évektől megjelenő kisméretű (kb. 30-40 cm magas), magas nyakú ún. nolai amphora. Nevét a dél-itáliai Nola városáról kapta, ahol nagy mennyiségben kerültek elő ilyen amphorák. ld. például a Tithonos-festő vázáját.
Az amphorák különleges típusa az ún. Panathénaia-amphora, amely a négyévente Athénban tartott nagy Panathénaia ünnep alkalmával rendezett sportversenyek győzteseinek adott díj (olaj) csomagolóanyaga volt. Az első Panathénaia-amphorák a Kr.e. 560-as években jelentek meg és egészen a Kr.e. 2. századig készítették ezeket. Mindvégig megőrizték díszítésük hagyományosan feketelakos technikáját. Fő oldalukon mindig Athénát ábrázolták, a Kr.e. 4. századtól feltüntetve a verseny évében hivatalban lévő archón nevét is. Hátoldalukon pedig az a versenyszám látható, amelyben a győztes résztvett. A Kr.e. 4. században Apuliában és Lucaniában is készítettek Panathénaia-amphorákat, ezek azonban mind díszítésükben, mind rendeltetésükben eltértek az eredeti athéni változatoktól.
Dági Mariann
2004"
Megjegyzésem, csak az én programozásom és munkáimat tüntették el, és került Dági Mariann munkáiba mindenem. Név nélkül. Vajon ki is tehet és tehetett róla? Egy hiba a sok millió közül.. De kemény...
Vajon, mit gondoljak és mit is csináljak ezután, több szakmával, több iskolával, végzettséggel?
Hm. hány évtized telt el? És. valóban ő írta? Vagy csak kicserélték, a neveket?
Vajon a CEU és a PPKE mit csinált az emberekkel, adatokkal, fotókkal és anyagokkal.. S mások mit is műveltek?
Vajon a CEU és a PPKE mit csinált az emberekkel, adatokkal, fotókkal és anyagokkal.. S mások mit is műveltek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése