Pécsi-Varga Éva: Római fürdők és fürdőkultőra 1. rész

Lövey-/ Pécsi-Varga Éva: Antik lakomák 2

Különleges leletek

Kisgyón-Balinka

Kisgyón, Balinka bányászata

Bodajk-Balinka-Kisgyón bányavasút

Bodajk-Balinka-Kisgyón bányavasút

(Moór Attila)





1922-ben Kisgyónban megkezdi termelését az első szénbánya. A kitermelt szén szállítására kisvasút épül, melynek terveit a Kereskedelmi Miniszter 1923-ban hagyja jóvá (97594/V/1923).



Forrás: https://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=2677
Fotó: Lányi Ernő (1972.)

Az 1924. február 12-én átadott, 12 kg/fm-es sínekből épült iparvasút a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság Bodajk állomásáról indulva Balinka és Bakonycsernye községek határában 15 km hosszan vezet a kisgyóni szénbányákig.

1933-ban a vasút gördülőállománya az alábbi járművekből áll:


3 db Mávag 85-ös szerkezetszámú 4 csatlós gőzmozdony (András, Tivadar, Mária-Gitta)
32 db 8 tonnás és 12 db 6 tonnás teherbírású győri gyártású teherkocsi
3 db személykocsi
3 db bányafa szállító kocsi



Ugyanebben az évben a vonalon naponta 12 pár, 9 kocsiból álló tehervonat közlekedik.

1949-ben Balinkán is megkezdődik a szénbányászat. A kitermelt mennyiség elszállítására a kisvasút teljesítménye kevésnek bizonyul, ezért Bodajk-Balinka-Kisgyón között az Országos Tervhivatal 14 km hosszan normál nyomközű vasút építésére 26 millió forint értékben biztosít fedezetet. A munkák 1950. április 1-én kezdődnek. A vonal 1951-ben Balinkáig átadásra kerül, de dacára annak, hogy a földmunkák és a műtárgyak részben Kisgyónig elkészültek, a későbbiekben nem folytatódik, így a kisvasút Balinka és Kisgyón között továbbra is üzemben marad.

A hetvenes évek elején a kisgyóni széntermelés csökken, majd 1972-ben megszűnik. A feleslegessé vált kisvasutat ez év őszén felszámolják.

Lányi Ernő képei az utolsó évben mutatják be a végnapjait élő kisvasutat.

Forrás:


MÁV Központi Irattár
Magyar Nemzeti Levéltár
Lányi Ernő fotói





(Moór Attila, 2015.08.05.)

Forrás: https://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=2677 

Kisgyón - Egy bányászfalu nyomában

Polgárdi története

Forrás: Polgárdi Hivatalos Honlapja

Polgárdi Fejér megyében, Budapesttől 80 km-re, Székesfehérvártól pedig 15 km-re délnyugatra, a Mezőföld termékeny síkvidékén terül el. Népessége közel 7000 fő. Kiváló közlekedési feltételekkel rendelkezik, egyik előtelepülése a Balatonnak. A Balatontól mind össze 12 km-re, a Velencei tótól is csupán 25 km-re terül el.

A Mezőföld nyugati peremvidékén kialakult település évezredek óta lakott. Régészeti adatok, írott források bizonyítják az itt megtelepültek és a kedvező természeti környezet kapcsolatát. A föld mélyét vallató régész leletek sokaságára talál Polgárdi közigazgatási területén. Egyenlőre kevés helyről, de annál számottevőbb leleteket ismerünk. Bronzkori eszközök kerültek elő a Somlyó-hegyről. Közelebbről nem azonosítható lelőhelyről származik egy ezüst dénár, kelta eraviscusok hagyatéka. A Tölgyfabokor dülőben egy háziszentélyből származó Mercurius szobrot ismerünk. Feliratos kőtöredék került elő Kiscséri majorból. Kiemelkedő római kori lelet a Nemzeti Múzeumban őrzött ezüst tripost, s feltehetően erről a területről származik a Seuso-kincs is. A római kori tárgyak mellett igen értékesek a középkori leletek. A középkorból három települést ismerünk név szerint a mai határban: Cinca, Polgárdi és Bökény-somlyó. Ezek helyét, a régészeti kutatás megnyugtatóan tisztázta. Erzsébetpusztán középkori kardot, zablákat és sarkanytyúkat találtak.

Az államalapítás után a Polgárdi-Kőhegyen épült fel Szent István király testőrparancsnokának rezidenciája, melynek szomszédságában klarissa rendi kolostor helyezkedett el. Egy 1277. évi oklevélből tudjuk, hogy IV. (Kun) László Polgárdit a Bökény nemzetséghez tartozó Jakab comesnek adományozta. 1397-ben Batthyány György esztergomi várkapitány a település birtokosa. A XIV. század végétől 1945-ig Polgárdi története egybekapcsolódott a birtokos Batthyány család históriájával. Az érzelmi és tudati kötődések napjainkig elevenen hatnak.

A török hódoltság másfél évszázada határozott törést eredményezett a település fejlődésében. Polgárdi a XVIII. század első évtizedétől Fejér megye dinamikusan gyarapodó községévé vált. Megszilárdult a helyi közigazgatás, a református egyházközösség a XVII. század közepén alakult ki, a Batthyány család támogatásával a római katolikus hitélet is megszilárdult. A polgári társadalom önszerveződésének folyamatában a gazdasági, kulturális egyesülések töltöttek be meghatározó szerepet.

Polgárdi történetében jelentős fejezetek kötődnek a nemzeti függetlenséghez, szabadság- küzdelemhez. A Rákóczi-szabadságharc időszakában lakói a kurucok híveinek bizonyultak, az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc összefogásra késztette a lakosságot. Történelmi kötődésük a nemzeti függetlenséghez megmutatkozott 1956-ban is.

Polgárdi nevezetességei: a református és római katolikus templom, az 1830 körül épült földszintes gazdasági épület, a volt Batthyány vadászkastély, amely ma részét képezi a Fővárosi Szociális Otthonnak, a Somlyóhegyi monostorrom középkori falumaradványa. Itt található Közép-Európa legmagasabb fája - amely sajnos már kiszáradt -, a híres mamutfenyő a volt Batthyány kastély közelében. Itt nyugszik gróf Andrássy Gyula a monarchia utolsó külügyminisztere is. A Batthyány család intézőjének leszármazottainál találhatók azon értékek, amelyek egy része Batthyány Lajos miniszterelnökünkhöz, másik része pedig a Batthyány család híres festőjéhez gróf Batthyány Gyulához kötődnek.

A település jelképeit (címer és zászló) 1992- ben alkotta meg a képviselő-testület. A történelmi múlthoz és a gazdasági viszonyokhoz kötődik Polgárdi címere. A pajzs első mezőjében zöld halmon, kék háttérben arany színű gabonakéve, a második mezőben a Batthyány család címerének fő motívuma, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán látható. A zászló vízszintesen osztott, kék és ezüst (fehér) színű.

Forrás:

http://www.polgardi.hu/content.php?sid=3&cim=polgardi_tortenete

RÓMAI FÜRDŐK ÉS FÜRDŐKULTÚRA

LAKOMÁK AZ ANTIK VILÁGBAN 1. RÉSZ