Tervek és valóság

Igaz, hogy ezt a blogot már inkább kreatívnak és nem gyűjtési helynek akartam megalkotni, de láthatóan valahogyan szelektálni kell az információkat, és megfelelően összegyűjteni az anyagokat, amelyekből dolgozni lehet, vagy amiket fel is lehet valójában megfelelő szinten dolgozni.

Elgondolkodtató dolgokkal találkoztam az elmúlt időszakokban, nem csak az irigység szintjén, de még abban is,  amiről nem szívesen beszélek, de nem kerülhetem meg. Nem csak a lopásokról van itt szó. Egy bizonyos szintig az etikátlan ember végrehajtja a lopásokat, de amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy újra ugyanannak az embernek a keze alá fog más területen is kerülni, és újra le fog bukni és újra bajt generálva a másik haragját előidézi, akkor valójában felmerül a kérdés: nem gondolkodik és nem gondolkodik el?

Barokk körmondatokkal körülírni, folyton elrejteni vagy célozgatni a visszaéléseket, a legjobb és legnagyobb jóindulattal sem tudom. Hol az egyik, hol a másik szakmámmal botlok beléjük. Amit alkottam hol itt, hol ott kell felhasználnom, ha más hivatkozik rá és kéri, leigazolnom. Ha el is veszi  más, sokan kérték, sokan tudnak mindenről, mióta csak beszélni tudok.

Én is vezetőként tanultam, dolgoztam és folyton tanulok. Az élet tanulás, életünk végéig tanulunk. Aki nem képes tanulni, nem képes változni, az úgyis belebukik és lejár az élete. Az mindegy, miben is hisz valójában, mely vallásokban, milyen a hite, milyen a világa, milyenek az elképzelései. Egyelőre az egész univerzumban nincs olyan lény, aki felül írta volna valaha is a halál folyamatát, a test pusztulását, a lélek felfelé s lefelé menő spirálját, a fizika és a kémia törvényeit. Befolyásolni az ember már sok mindent tud, de a kis részecskék végtelenjében még mindig talál új végtelen kis részecskéket, újabb törékeny és ismeretlen dolgokat.

Elgondolkodok minden egyes visszaélésnél, amit ellenem és mások ellen követnek el. Mérges vagyok, szeretném az általam tanult dolgokat átadni, rávezetni miért is buta a másik, miért döntött rosszul, miért nem veszi észre, hogy az etikája áthágásával több kárt okoz magának, és másoknak, mint amennyit nyerhet a visszaélésével. Sok éve dolgozom ezen, sok szakmát szereztem, de annyi emberre nem tud hatni egy ember, mint kellene, különleges képességek birtokában.

Aki nem akar tanulni, és elhiszi, hogy nem tud, nem is fog eljutni arra a szintre, hogy elsajátítson valamit, megjegyezzen, alkalmazni kezdjen valamit. Ha valaki az értékrendeket nem tanulja meg időben, nehéz lesz élete bármely pillanatában valami mást produkálnia, és másképpen csinálnia az életét.


A gondolatok nagy részét nem is lehet leírni. Sok olyan vers, sok olyan esemény van, amit szívesen közzé tennék, de már nyoma sincs, a fájdalom, a sokk, az elkedvetlenés más nyomására, vagy visszaélésére eltemeti, elmossa.. a végtelenbe, és nehéz lesz bárkinek újra tanulnia, megalkotnia, rájönnie. S amire ez megtörténik, a többire nem fog már emlékezni senki...


Az élet, az idő megy. Az, hogy ki mit választ és hogyan dönt a pillanatban, már nem tudja visszahozni. Lehet bocsánatot kérni, megbocsátani, .. de az már más idő, más tér, s közben sok más történés és gondolat zajlik közben, sok más ember másként dönt, máshol van.. S te nem vagy és nem lehetsz már ott és mellette..


Gondold el, hány és hány definiált egyenes mozog és létezik közötted a térben, közvetlenül csak egy méteren belül is, ha csak az 1 mm-es beosztásokra gondolunk. S ha matematikailag tovább tagolod a teret, és az egyenes vastagsága még tovább tagolódik, akkor mi van? Mennyi minden áll két ember között, és két ember közé?

És hány gondolat?

Ez az egész régészet?

Ez az egész elmélet?

Ez az egész fizika?

Ez az egész harc?

Ez az egész gondolat, és valóság?


Mit is szeretnél? Tudod valójában?