Dr. Ritoók Zsigmond prof. emlékére
https://hu.wikipedia.org/.../Rito%C3%B3k_Zsigmond_(filol...
https://www.origo.hu/.../ritook-zsigmond-akademikus...
Teljesítményének elismeréseként számtalan díjat kapott, 2001-ben elnyerte a Széchenyi-díjat, 2009-ben a Bolyai alkotói díjat, 2018-ban a Magyar Corvin-láncot;
Lövey -Varga Éva
Valedico
In memoriam Dr. Ritoók Zsigmond professzor
Búcsút mondok a ragyogó fényben!
A tavasz illata és kék színe száll...
Kavarog a por, ha fú a szellő:
Emlékek hada reánk talál.
A biztató szempár örökve lezárva,
Felsejlik még a mozdulata,
Ahogy az órán könyvet tart kezében,
S csikorog a kréták vonulata.
Köszönt előre, mosolygott szeme,
Hisz egy életen át végigkísért...
Most az égből nyugalmat áraszt,
Hogy maradj mindig kimért!
Nem várt el semmit, csak adni adott,
S tudta, mit mond, az bennem él!
Bennem, benned és benne is,
Hogy a múltért, jövőért tegyél!
Minden elmúlik, múlandó Földünk.
Színesen úszik múlt és jelen...
Az őskor, az ókor mosttá egyesül,
A középkort követi újkor, s jelen'...
Nem nehéz semmi, ha szeretsz, s akarod,
A múltad fontos, hogy jövő legyen!
Mágia, varázs - álom az élet:
S szívedben mindig "parázs" tegyen!
Ismét egy búcsú, ismét fájdalom:
S a tudat, hogy megnyugszunk valahol.
Tenni való akad még bőven...
Magyarul, etruszkul, latinul...
A parázs nem alszik ki, ha hagyod,
Hogy táplálja benned a remény!
Annyi sok mindent el kell mondani,
Hisz minden élet egy-egy regény!
A szót megfogadva élj, s éltess tovább!
Játssz a gyermekkel, fogadd örökbe,
S legyen a tiéd az egész Világ!
S ha egykor port szór szemedbe
A tavaszi, nyári, őszi szél,
Susogja csöndben két füledbe:
Az emlék az fontos: benned él!
