2019. december 23., hétfő

Elhunyt vitéz lovag Szilágyi Árpád magyar arany érdemkeresztes "kultúrhérosz", nemzetőr ezredes - Lakatos Pál megemlékezése

Lakatos Pál Megemlékezése






Felhatalmazásával átveszem a Magyar Rádió Vasárnapi Krónika volt főszerkesztőjének cikkét Méltó megemlékezésként vitéz lovag Szilágyi Árpád nemzetőr ezredesről.






https://www.facebook.com/lakatos.pal/posts/2598493793597097


https://www.facebook.com/lakatos.pal/posts/2598493793597097






Ma érte szól a harang. Érte, a 83 éves korában ma délelőtt 10 órakor, a Szegedhez közeli Deszken meghalt szegedi városvédő polgárért, vitéz lovag Szilágyi Árpádért, aki Szeged-Alsóvárosban, a Földmíves utca 13-ban született és itt is élte le rendkívül gazdag életét.

Nem kincsekben, tettekben volt ő gazdag.


"Szilágyi Árpád Szegeden született 1936-ban. Édesapja jó nevű iparos, az államosításig cipőboltot vezet. Árpád egyik bátyját 1951-ben összeesküvés miatt 5 év börtönre ítélik, édesapját a pribékek megverik. Egy évvel később meghal. Származása és bátyja miatt Árpádot nem veszik fel középiskolába, esztergályosként dolgozik. Elvégzi a gépipari technikumot, majd a Rózsa Ferenc gimnáziumban tanít. Közben tanul, építőipari üzemmérnök képesítést is szerez. 1956-ban a szegedi tejüzemben dolgozik, a forradalom idején sem adják fel a munkát, ellátják a lakosságot, a kórházat, a klinikákat. Amikor a fővárosba szállítanak tejet, jár a Széna téren is, de a harcokban nem vesz részt."


1956 emlékét azonban tiszta szívvel ápolja. De minden fontos neki, ami Szegedhez kapcsolódik. 14-15 éves volt, ez a vészterhes ötvenes évek időszaka, amikor az alsóvárosi templomból elvitték a papokat. Elnémultak a harangok. Ekkor Árpád, akit barátomnak tudhattam, két unokatestvérével együtt, reggel, délben és este is, heteken keresztül megszólaltatta a harangot.


A harang, mint a vész jelzője, de egyben a dicsőség jelképezője is, mindig fontos volt számára. Nem véletlen tehát, hogy 2017. május 21-én, Szeged Napján, a Szegedi Dómban, hálaadó szentmise keretében felszentelték a világ magyarságának összefogásáért Őrbottyánban közadakozásból készített 56 kilós harangot, amelyet még aznap el is helyeztek az évek alatt nemzeti emlékparkká alakított szülőház udvarán, hogy haranghangjából kicsengjen: "Egy haza van, az Magyarország".


Az ő élete is bizonyította, nem kell ahhoz világhíressé lenni, hogy valaki szerethesse a hazáját. És tegyen is érte.

Árpád élete jelentős pillanatának tartotta, amikor létrehozta a Szegedi Hagyományőrző és Városépítő- Védő Egyesültet. Mindenre odafigyelt, ami szegedi. Kertjében a kettős kereszt felirata is hirdeti a magyar ember számára legfontosabb gondolatot: "Istenért, Hazáért, Nemzetért!"


Nemzeti Emlékkertjében szobor emlékeztet szüleire, de Bálint Sándorra is, a magyar néprajzkutatóra és művészettörténészre, „a legszögedibb szögedire”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakjára, aki rövid ideig nemzetgyűlési képviselő is volt.

Akinek fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.

A Pozsonyi csata, Dózsa György, Wass Albert szobrai, ott az alsóvárosi emlékkertben, egy-egy építőkövei magyarságunknak. Mint ahogy a saját kézzel megépített borospincéjének jelzett téglái is a múltunkat habarcsozzák egésszé.


Most elnémult egy hang, sírva kong a trianoni harang, az örökké tevékeny test is megpihent.

Meghalt a városvédő polgár, Szilágyi Árpád.

Az örök szegedi.

A Tisza part és a haza megint szegényebb lett egy érte élő, tevékenyen munkálkodó csendes robotossal.

A legnagyobb kincs az övé, az emlékezeté.

Mert akire emlékeznek az emberek, birtokolja a fellelhető legnagyobb kitüntetést.


Árpád!


Nyugodj békében!



FOTÓ:
GAZDA GYULA







Élő videó, élőadás: Evica920 Élőadások
(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva
2018





Elhunyt vitéz lovag Szilágyi Árpád magyar arany érdemkeresztes "kultúrhérosz", nemzetőr ezredes

Lakatos Pál Megemlékezése

Felhatalmazásával átveszem a Magyar Rádió Vasárnapi Krónika főszerkesztőjének cikkét Méltó megemlékezésként vitéz lovag Szilágyi Árpád nemzetőr ezredesről. 




Ma érte szól a harang. Érte, a 83 éves korában ma délelőtt 10 órakor, a Szegedhez közeli Deszken meghalt szegedi városvédő polgárért, vitéz lovag Szilágyi Árpádért, aki Szeged-Alsóvárosban, a Földmíves utca 13-ban született és itt is élte le rendkívül gazdag életét.
Nem kincsekben, tettekben volt ő gazdag.
"Szilágyi Árpád Szegeden született 1936-ban. Édesapja jó nevű iparos, az államosításig cipőboltot vezet. Árpád egyik bátyját 1951-ben összeesküvés miatt 5 év börtönre ítélik, édesapját a pribékek megverik. Egy évvel később meghal. Származása és bátyja miatt Árpádot nem veszik fel középiskolába, esztergályosként dolgozik. Elvégzi a gépipari technikumot, majd a Rózsa Ferenc gimnáziumban tanít. Közben tanul, építőipari üzemmérnök képesítést is szerez. 1956-ban a szegedi tejüzemben dolgozik, a forradalom idején sem adják fel a munkát, ellátják a lakosságot, a kórházat, a klinikákat. Amikor a fővárosba szállítanak tejet, jár a Széna téren is, de a harcokban nem vesz részt."
1956 emlékét azonban tiszta szívvel ápolja. De minden fontos neki, ami Szegedhez kapcsolódik. 14-15 éves volt, ez a vészterhes ötvenes évek időszaka, amikor az alsóvárosi templomból elvitték a papokat. Elnémultak a harangok. Ekkor Árpád, akit barátomnak tudhattam, két unokatestvérével együtt, reggel, délben és este is, heteken keresztül megszólaltatta a harangot.
A harang, mint a vész jelzője, de egyben a dicsőség jelképezője is, mindig fontos volt számára. Nem véletlen tehát, hogy 2017. május 21-én, Szeged Napján, a Szegedi Dómban, hálaadó szentmise keretében felszentelték a világ magyarságának összefogásáért Őrbottyánban közadakozásból készített 56 kilós harangot, amelyet még aznap el is helyeztek az évek alatt nemzeti emlékparkká alakított szülőház udvarán, hogy haranghangjából kicsengjen: "Egy haza van, az Magyarország".
Az ő élete is bizonyította, nem kell ahhoz világhíressé lenni, hogy valaki szerethesse a hazáját. És tegyen is érte.
Árpád élete jelentős pillanatának tartotta, amikor létrehozta a Szegedi Hagyományőrző és Városépítő- Védő Egyesültet. Mindenre odafigyelt, ami szegedi. Kertjében a kettős kereszt felirata is hirdeti a magyar ember számára legfontosabb gondolatot: "Istenért, Hazáért, Nemzetért!"
Nemzeti Emlékkertjében szobor emlékeztet szüleire, de Bálint Sándorra is, a magyar néprajzkutatóra és művészettörténészre, „a legszögedibb szögedire”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakjára, aki rövid ideig nemzetgyűlési képviselő is volt.
Akinek fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
A Pozsonyi csata, Dózsa György, Wass Albert szobrai, ott az alsóvárosi emlékkertben, egy-egy építőkövei magyarságunknak. Mint ahogy a saját kézzel megépített borospincéjének jelzett téglái is a múltunkat habarcsozzák egésszé.
Most elnémult egy hang, sírva kong a trianoni harang, az örökké tevékeny test is megpihent.
Meghalt a városvédő polgár, Szilágyi Árpád.
Az örök szegedi.
A Tisza part és a haza megint szegényebb lett egy érte élő, tevékenyen munkálkodó csendes robotossal.
A legnagyobb kincs az övé, az emlékezeté.
Mert akire emlékeznek az emberek, birtokolja a fellelhető legnagyobb kitüntetést.
Árpád!
Nyugodj békében!




Elhunyt vitéz lovag Szilágyi Árpád magyar arany érdemkeresztes "KULTÚRHÉROSZ"

2019. december 22., vasárnap

HAJNALI GONDOLATOK

Elmúlt megint éjfél, duplán kellett a lapok oldalát szerkeszteni a Google programozási hibái miatt.

Meg a Facebook programozási hibái és visszaélései miatt is.

Ahogyan az egyetemi rendszerekben is a levelezéseket meghamisíották 10 éven át, hogy felcserélja a dolgozatokat, a szerzőket és alkotókat és a tanárnak ne lehessen leadni az anyagokat, vagy a tanár összekeverje és máséba rakja.



Azta.. milliárdos csalásaikat és diplomatolvajaikat----


Kezd fárasztó lenni a sok visszaélés, és az emberi etika feladja a határokat...

Elkezd nyilvánossá tenni mindent, ha másként nem megy.. hamisított okiratokat, melyeket az egyetem, a nyomozati hivatalok meg bírók és orvosok adnak ki.. Ha már éppen nyomozati céllal és munka céllal keletkeztek az oldalak, meg egyetem támogatására, amely utána a segítség helyett cserébe hatványozottan visszaélt...

Most akkor napló és publikáció menjen sorban a netre, a könyvekkel és anyagokkal?

Azt hiszem, nincs más megoldás, induljuk a petesejttől.. ab ovo....

2019. november 29., péntek

2019. október 19., szombat

Kisgyón-Balinka


Kisgyón, Balinka bányászata


Bodajk-Balinka-Kisgyón bányavasút




Bodajk-Balinka-Kisgyón bányavasút

(Moór Attila)





1922-ben Kisgyónban megkezdi termelését az első szénbánya. A kitermelt szén szállítására kisvasút épül, melynek terveit a Kereskedelmi Miniszter 1923-ban hagyja jóvá (97594/V/1923).



Forrás: https://www.kisvasut.hu/view_cikk.php?id=2677
Fotó: Lányi Ernő (1972.)

Az 1924. február 12-én átadott, 12 kg/fm-es sínekből épült iparvasút a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság Bodajk állomásáról indulva Balinka és Bakonycsernye községek határában 15 km hosszan vezet a kisgyóni szénbányákig.

1933-ban a vasút gördülőállománya az alábbi járművekből áll:


3 db Mávag 85-ös szerkezetszámú 4 csatlós gőzmozdony (András, Tivadar, Mária-Gitta)
32 db 8 tonnás és 12 db 6 tonnás teherbírású győri gyártású teherkocsi
3 db személykocsi
3 db bányafa szállító kocsi



Ugyanebben az évben a vonalon naponta 12 pár, 9 kocsiból álló tehervonat közlekedik.

1949-ben Balinkán is megkezdődik a szénbányászat. A kitermelt mennyiség elszállítására a kisvasút teljesítménye kevésnek bizonyul, ezért Bodajk-Balinka-Kisgyón között az Országos Tervhivatal 14 km hosszan normál nyomközű vasút építésére 26 millió forint értékben biztosít fedezetet. A munkák 1950. április 1-én kezdődnek. A vonal 1951-ben Balinkáig átadásra kerül, de dacára annak, hogy a földmunkák és a műtárgyak részben Kisgyónig elkészültek, a későbbiekben nem folytatódik, így a kisvasút Balinka és Kisgyón között továbbra is üzemben marad.

A hetvenes évek elején a kisgyóni széntermelés csökken, majd 1972-ben megszűnik. A feleslegessé vált kisvasutat ez év őszén felszámolják.

Lányi Ernő képei az utolsó évben mutatják be a végnapjait élő kisvasutat.

Forrás:


MÁV Központi Irattár
Magyar Nemzeti Levéltár
Lányi Ernő fotói





(Moór Attila, 2015.08.05.)

Kisgyón - Egy bányászfalu nyomában


2019. október 18., péntek

Polgárdi története



Forrás: Polgárdi Hivatalos Honlapja


Polgárdi Fejér megyében, Budapesttől 80 km-re, Székesfehérvártól pedig 15 km-re délnyugatra, a Mezőföld termékeny síkvidékén terül el. Népessége közel 7000 fő. Kiváló közlekedési feltételekkel rendelkezik, egyik előtelepülése a Balatonnak. A Balatontól mind össze 12 km-re, a Velencei tótól is csupán 25 km-re terül el.



A Mezőföld nyugati peremvidékén kialakult település évezredek óta lakott. Régészeti adatok, írott források bizonyítják az itt megtelepültek és a kedvező természeti környezet kapcsolatát. A föld mélyét vallató régész leletek sokaságára talál Polgárdi közigazgatási területén. Egyenlőre kevés helyről, de annál számottevőbb leleteket ismerünk. Bronzkori eszközök kerültek elő a Somlyó-hegyről. Közelebbről nem azonosítható lelőhelyről származik egy ezüst dénár, kelta eraviscusok hagyatéka. A Tölgyfabokor dülőben egy háziszentélyből származó Mercurius szobrot ismerünk. Feliratos kőtöredék került elő Kiscséri majorból. Kiemelkedő római kori lelet a Nemzeti Múzeumban őrzött ezüst tripost, s feltehetően erről a területről származik a Seuso-kincs is. A római kori tárgyak mellett igen értékesek a középkori leletek. A középkorból három települést ismerünk név szerint a mai határban: Cinca, Polgárdi és Bökény-somlyó. Ezek helyét, a régészeti kutatás megnyugtatóan tisztázta. Erzsébetpusztán középkori kardot, zablákat és sarkanytyúkat találtak.








Az államalapítás után a Polgárdi-Kőhegyen épült fel Szent István király testőrparancsnokának rezidenciája, melynek szomszédságában klarissa rendi kolostor helyezkedett el. Egy 1277. évi oklevélből tudjuk, hogy IV. (Kun) László Polgárdit a Bökény nemzetséghez tartozó Jakab comesnek adományozta. 1397-ben Batthyány György esztergomi várkapitány a település birtokosa. A XIV. század végétől 1945-ig Polgárdi története egybekapcsolódott a birtokos Batthyány család históriájával. Az érzelmi és tudati kötődések napjainkig elevenen hatnak.









A török hódoltság másfél évszázada határozott törést eredményezett a település fejlődésében. Polgárdi a XVIII. század első évtizedétől Fejér megye dinamikusan gyarapodó községévé vált. Megszilárdult a helyi közigazgatás, a református egyházközösség a XVII. század közepén alakult ki, a Batthyány család támogatásával a római katolikus hitélet is megszilárdult. A polgári társadalom önszerveződésének folyamatában a gazdasági, kulturális egyesülések töltöttek be meghatározó szerepet.








Polgárdi történetében jelentős fejezetek kötődnek a nemzeti függetlenséghez, szabadság- küzdelemhez. A Rákóczi-szabadságharc időszakában lakói a kurucok híveinek bizonyultak, az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc összefogásra késztette a lakosságot. Történelmi kötődésük a nemzeti függetlenséghez megmutatkozott 1956-ban is.
Polgárdi nevezetességei: a református és római katolikus templom, az 1830 körül épült földszintes gazdasági épület, a volt Batthyány vadászkastély, amely ma részét képezi a Fővárosi Szociális Otthonnak, a Somlyóhegyi monostorrom középkori falumaradványa. Itt található Közép-Európa legmagasabb fája - amely sajnos már kiszáradt -, a híres mamutfenyő a volt Batthyány kastély közelében. Itt nyugszik gróf Andrássy Gyula a monarchia utolsó külügyminisztere is. A Batthyány család intézőjének leszármazottainál találhatók azon értékek, amelyek egy része Batthyány Lajos miniszterelnökünkhöz, másik része pedig a Batthyány család híres festőjéhez gróf Batthyány Gyulához kötődnek.



A település jelképeit (címer és zászló) 1992- ben alkotta meg a képviselő-testület. A történelmi múlthoz és a gazdasági viszonyokhoz kötődik Polgárdi címere. A pajzs első mezőjében zöld halmon, kék háttérben arany színű gabonakéve, a második mezőben a Batthyány család címerének fő motívuma, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán látható. A zászló vízszintesen osztott, kék és ezüst (fehér) színű.








Forrás:


2019. szeptember 7., szombat

Lövey-Varga Éva: Seuso-kincs Bibliográfia 2019 E-book

Kutatói munkáim és az egyetemi anyagok, szakdolgozatok és más érintettségek miatt úgy gondoltam, hasznos lehet egy listát rendesen, kivitelezhetően kiadni. Túl sok a lopás .. címszóval.

Legyen a pöcsét rajta!

Lövey-Varga Éva: Seuso-kincs bibliográfia 2019 (E-book)