Per aspera ad astra - Bronzedényekről, ezüstedényekről, aranyedényekről és sok másról másképpen- kilenc szakmával - A szakdolgozataimhoz, és kutatásaimhoz, disszertációkhoz készült a blog eredetileg. Most már a kereséshez, és a rendhez él.... EREDETILEG saját blogot akartam, a végén vegyes blog lett, szakmai szemmel és sok bosszúsággal, aminek utat is engedek! Rubinvirág - Varga Éva
2019. december 29., vasárnap
Ghost Buschraft - Drágakőkeresés Magyarországon - hasznos és problémás dolgok
Ghost Buschraft - Drágakőkeresés Magyarországon - hasznos és problémás dolgok
Elgondolkodtató esetek, megoldandó problémák, hiányzó oktatási anyagok
Tehetetlen, ki nem mozduló emberek - és tied a világ, használd ki - és változtass gondolatok..
És még?
Mi maradt hátra?
Hegyesi Eszter videója: Világító ásványok
A világító ásványokkal én is foglalkoztam, 2008-tól kezdve, újra, nem csak régészeti és vegyészeti célzattal és célokkal. Rengeteg anyagom volt feldolgzva, és félig feldolgzva, le nem publikálva.
Most találtam a videót, ajánlom mindenki figyelmébe, aki fémekkel, régészettel, ékszerekkel és geológiával foglalkozik, vagy spontán érdeklődő.
Most találtam a videót, ajánlom mindenki figyelmébe, aki fémekkel, régészettel, ékszerekkel és geológiával foglalkozik, vagy spontán érdeklődő.
Fémkeresőzés- felderítés - régészeti segédág, de nem régészet!
Fémkeresőzés- felderítés - régészeti segédág, de nem régészet!
Szobrászat, fémszálak felhasználásával - ötvöstechnikák élőben
Szobrászat, fémszálak felhasználásával - ötvöstechnikák élőben
Magyar Fémkeresős- Egy bőséges nap
Bár nem értek egyet a fémkeresőzéssel, és csak szükséges kiegészítőnek tartom, ha régészeti feltárás van, a létező anyagokat és adatokat közzé szeretném tenni.
Mivel a fémek helyzetét a fémkeresős nem rögzíti, a munkámban, a régészetben, és a vegyészeti munkámban is kárt tesz, akármilyen szabályozás alá került. Ennél csak szigorúbban tudnám elképzelni a munkát. A fémkeresős, aki vesz egy készüléket és engedélyt kér, nem egyenlő a régésszel és nem egyenlő a restaurátorral. A technika pedig csak egy segédeszköze és segéd lehetősége a régészeti munkának. Részben!
A későbbiekben talán lesz időm részletesen is kifejteni, a fenti videó hatására miért is gondolom így. Vagy akár a többi videó és a hallott fémkeresős történetek alapján.
Beleértve azt, hogy a fémkeresősök babonából még a régésztől is pénzt akarnak kérni a leletért!
És sok más tapasztalatom van az egyetemi képzés alatti évekből- nem a technikára, csak a visszaélésekre, a bántalmazásokra és az egyetemi oktatási visszaélésekre vonatkozóan!
Ehhez pedig csak gratulálni tudok mindenkinek a 9 szakmámmal, meg az eltűnt anyagokkal!
Gemstone Found in King Tut's Tomb Formed When A Celestial Body Collided with Earth
Gemstone Found in King Tut's Tomb Formed When A Celestial Body Collided with Earth
Tervek és valóság
Igaz, hogy ezt a blogot már inkább kreatívnak és nem gyűjtési helynek akartam megalkotni, de láthatóan valahogyan szelektálni kell az információkat, és megfelelően összegyűjteni az anyagokat, amelyekből dolgozni lehet, vagy amiket fel is lehet valójában megfelelő szinten dolgozni.
Elgondolkodtató dolgokkal találkoztam az elmúlt időszakokban, nem csak az irigység szintjén, de még abban is, amiről nem szívesen beszélek, de nem kerülhetem meg. Nem csak a lopásokról van itt szó. Egy bizonyos szintig az etikátlan ember végrehajtja a lopásokat, de amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy újra ugyanannak az embernek a keze alá fog más területen is kerülni, és újra le fog bukni és újra bajt generálva a másik haragját előidézi, akkor valójában felmerül a kérdés: nem gondolkodik és nem gondolkodik el?
Barokk körmondatokkal körülírni, folyton elrejteni vagy célozgatni a visszaéléseket, a legjobb és legnagyobb jóindulattal sem tudom. Hol az egyik, hol a másik szakmámmal botlok beléjük. Amit alkottam hol itt, hol ott kell felhasználnom, ha más hivatkozik rá és kéri, leigazolnom. Ha el is veszi más, sokan kérték, sokan tudnak mindenről, mióta csak beszélni tudok.
Én is vezetőként tanultam, dolgoztam és folyton tanulok. Az élet tanulás, életünk végéig tanulunk. Aki nem képes tanulni, nem képes változni, az úgyis belebukik és lejár az élete. Az mindegy, miben is hisz valójában, mely vallásokban, milyen a hite, milyen a világa, milyenek az elképzelései. Egyelőre az egész univerzumban nincs olyan lény, aki felül írta volna valaha is a halál folyamatát, a test pusztulását, a lélek felfelé s lefelé menő spirálját, a fizika és a kémia törvényeit. Befolyásolni az ember már sok mindent tud, de a kis részecskék végtelenjében még mindig talál új végtelen kis részecskéket, újabb törékeny és ismeretlen dolgokat.
Elgondolkodok minden egyes visszaélésnél, amit ellenem és mások ellen követnek el. Mérges vagyok, szeretném az általam tanult dolgokat átadni, rávezetni miért is buta a másik, miért döntött rosszul, miért nem veszi észre, hogy az etikája áthágásával több kárt okoz magának, és másoknak, mint amennyit nyerhet a visszaélésével. Sok éve dolgozom ezen, sok szakmát szereztem, de annyi emberre nem tud hatni egy ember, mint kellene, különleges képességek birtokában.
Aki nem akar tanulni, és elhiszi, hogy nem tud, nem is fog eljutni arra a szintre, hogy elsajátítson valamit, megjegyezzen, alkalmazni kezdjen valamit. Ha valaki az értékrendeket nem tanulja meg időben, nehéz lesz élete bármely pillanatában valami mást produkálnia, és másképpen csinálnia az életét.
A gondolatok nagy részét nem is lehet leírni. Sok olyan vers, sok olyan esemény van, amit szívesen közzé tennék, de már nyoma sincs, a fájdalom, a sokk, az elkedvetlenés más nyomására, vagy visszaélésére eltemeti, elmossa.. a végtelenbe, és nehéz lesz bárkinek újra tanulnia, megalkotnia, rájönnie. S amire ez megtörténik, a többire nem fog már emlékezni senki...
Az élet, az idő megy. Az, hogy ki mit választ és hogyan dönt a pillanatban, már nem tudja visszahozni. Lehet bocsánatot kérni, megbocsátani, .. de az már más idő, más tér, s közben sok más történés és gondolat zajlik közben, sok más ember másként dönt, máshol van.. S te nem vagy és nem lehetsz már ott és mellette..
Gondold el, hány és hány definiált egyenes mozog és létezik közötted a térben, közvetlenül csak egy méteren belül is, ha csak az 1 mm-es beosztásokra gondolunk. S ha matematikailag tovább tagolod a teret, és az egyenes vastagsága még tovább tagolódik, akkor mi van? Mennyi minden áll két ember között, és két ember közé?
És hány gondolat?
Ez az egész régészet?
Ez az egész elmélet?
Ez az egész fizika?
Ez az egész harc?
Ez az egész gondolat, és valóság?
Mit is szeretnél? Tudod valójában?
Elgondolkodtató dolgokkal találkoztam az elmúlt időszakokban, nem csak az irigység szintjén, de még abban is, amiről nem szívesen beszélek, de nem kerülhetem meg. Nem csak a lopásokról van itt szó. Egy bizonyos szintig az etikátlan ember végrehajtja a lopásokat, de amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy újra ugyanannak az embernek a keze alá fog más területen is kerülni, és újra le fog bukni és újra bajt generálva a másik haragját előidézi, akkor valójában felmerül a kérdés: nem gondolkodik és nem gondolkodik el?
Barokk körmondatokkal körülírni, folyton elrejteni vagy célozgatni a visszaéléseket, a legjobb és legnagyobb jóindulattal sem tudom. Hol az egyik, hol a másik szakmámmal botlok beléjük. Amit alkottam hol itt, hol ott kell felhasználnom, ha más hivatkozik rá és kéri, leigazolnom. Ha el is veszi más, sokan kérték, sokan tudnak mindenről, mióta csak beszélni tudok.
Én is vezetőként tanultam, dolgoztam és folyton tanulok. Az élet tanulás, életünk végéig tanulunk. Aki nem képes tanulni, nem képes változni, az úgyis belebukik és lejár az élete. Az mindegy, miben is hisz valójában, mely vallásokban, milyen a hite, milyen a világa, milyenek az elképzelései. Egyelőre az egész univerzumban nincs olyan lény, aki felül írta volna valaha is a halál folyamatát, a test pusztulását, a lélek felfelé s lefelé menő spirálját, a fizika és a kémia törvényeit. Befolyásolni az ember már sok mindent tud, de a kis részecskék végtelenjében még mindig talál új végtelen kis részecskéket, újabb törékeny és ismeretlen dolgokat.
Elgondolkodok minden egyes visszaélésnél, amit ellenem és mások ellen követnek el. Mérges vagyok, szeretném az általam tanult dolgokat átadni, rávezetni miért is buta a másik, miért döntött rosszul, miért nem veszi észre, hogy az etikája áthágásával több kárt okoz magának, és másoknak, mint amennyit nyerhet a visszaélésével. Sok éve dolgozom ezen, sok szakmát szereztem, de annyi emberre nem tud hatni egy ember, mint kellene, különleges képességek birtokában.
Aki nem akar tanulni, és elhiszi, hogy nem tud, nem is fog eljutni arra a szintre, hogy elsajátítson valamit, megjegyezzen, alkalmazni kezdjen valamit. Ha valaki az értékrendeket nem tanulja meg időben, nehéz lesz élete bármely pillanatában valami mást produkálnia, és másképpen csinálnia az életét.
A gondolatok nagy részét nem is lehet leírni. Sok olyan vers, sok olyan esemény van, amit szívesen közzé tennék, de már nyoma sincs, a fájdalom, a sokk, az elkedvetlenés más nyomására, vagy visszaélésére eltemeti, elmossa.. a végtelenbe, és nehéz lesz bárkinek újra tanulnia, megalkotnia, rájönnie. S amire ez megtörténik, a többire nem fog már emlékezni senki...
Az élet, az idő megy. Az, hogy ki mit választ és hogyan dönt a pillanatban, már nem tudja visszahozni. Lehet bocsánatot kérni, megbocsátani, .. de az már más idő, más tér, s közben sok más történés és gondolat zajlik közben, sok más ember másként dönt, máshol van.. S te nem vagy és nem lehetsz már ott és mellette..
Gondold el, hány és hány definiált egyenes mozog és létezik közötted a térben, közvetlenül csak egy méteren belül is, ha csak az 1 mm-es beosztásokra gondolunk. S ha matematikailag tovább tagolod a teret, és az egyenes vastagsága még tovább tagolódik, akkor mi van? Mennyi minden áll két ember között, és két ember közé?
És hány gondolat?
Ez az egész régészet?
Ez az egész elmélet?
Ez az egész fizika?
Ez az egész harc?
Ez az egész gondolat, és valóság?
Mit is szeretnél? Tudod valójában?
2019. december 23., hétfő
Elhunyt vitéz lovag Szilágyi Árpád magyar arany érdemkeresztes "kultúrhérosz", nemzetőr ezredes - Lakatos Pál megemlékezése
Lakatos Pál Megemlékezése
Felhatalmazásával átveszem a Magyar Rádió Vasárnapi Krónika volt főszerkesztőjének cikkét Méltó megemlékezésként vitéz lovag Szilágyi Árpád nemzetőr ezredesről.
https://www.facebook.com/lakatos.pal/posts/2598493793597097
https://www.facebook.com/lakatos.pal/posts/2598493793597097
Ma érte szól a harang. Érte, a 83 éves korában ma délelőtt 10 órakor, a Szegedhez közeli Deszken meghalt szegedi városvédő polgárért, vitéz lovag Szilágyi Árpádért, aki Szeged-Alsóvárosban, a Földmíves utca 13-ban született és itt is élte le rendkívül gazdag életét.
Nem kincsekben, tettekben volt ő gazdag.
"Szilágyi Árpád Szegeden született 1936-ban. Édesapja jó nevű iparos, az államosításig cipőboltot vezet. Árpád egyik bátyját 1951-ben összeesküvés miatt 5 év börtönre ítélik, édesapját a pribékek megverik. Egy évvel később meghal. Származása és bátyja miatt Árpádot nem veszik fel középiskolába, esztergályosként dolgozik. Elvégzi a gépipari technikumot, majd a Rózsa Ferenc gimnáziumban tanít. Közben tanul, építőipari üzemmérnök képesítést is szerez. 1956-ban a szegedi tejüzemben dolgozik, a forradalom idején sem adják fel a munkát, ellátják a lakosságot, a kórházat, a klinikákat. Amikor a fővárosba szállítanak tejet, jár a Széna téren is, de a harcokban nem vesz részt."
1956 emlékét azonban tiszta szívvel ápolja. De minden fontos neki, ami Szegedhez kapcsolódik. 14-15 éves volt, ez a vészterhes ötvenes évek időszaka, amikor az alsóvárosi templomból elvitték a papokat. Elnémultak a harangok. Ekkor Árpád, akit barátomnak tudhattam, két unokatestvérével együtt, reggel, délben és este is, heteken keresztül megszólaltatta a harangot.
A harang, mint a vész jelzője, de egyben a dicsőség jelképezője is, mindig fontos volt számára. Nem véletlen tehát, hogy 2017. május 21-én, Szeged Napján, a Szegedi Dómban, hálaadó szentmise keretében felszentelték a világ magyarságának összefogásáért Őrbottyánban közadakozásból készített 56 kilós harangot, amelyet még aznap el is helyeztek az évek alatt nemzeti emlékparkká alakított szülőház udvarán, hogy haranghangjából kicsengjen: "Egy haza van, az Magyarország".
Az ő élete is bizonyította, nem kell ahhoz világhíressé lenni, hogy valaki szerethesse a hazáját. És tegyen is érte.
Árpád élete jelentős pillanatának tartotta, amikor létrehozta a Szegedi Hagyományőrző és Városépítő- Védő Egyesültet. Mindenre odafigyelt, ami szegedi. Kertjében a kettős kereszt felirata is hirdeti a magyar ember számára legfontosabb gondolatot: "Istenért, Hazáért, Nemzetért!"
Nemzeti Emlékkertjében szobor emlékeztet szüleire, de Bálint Sándorra is, a magyar néprajzkutatóra és művészettörténészre, „a legszögedibb szögedire”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakjára, aki rövid ideig nemzetgyűlési képviselő is volt.
Akinek fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
A Pozsonyi csata, Dózsa György, Wass Albert szobrai, ott az alsóvárosi emlékkertben, egy-egy építőkövei magyarságunknak. Mint ahogy a saját kézzel megépített borospincéjének jelzett téglái is a múltunkat habarcsozzák egésszé.
Most elnémult egy hang, sírva kong a trianoni harang, az örökké tevékeny test is megpihent.
Meghalt a városvédő polgár, Szilágyi Árpád.
Az örök szegedi.
A Tisza part és a haza megint szegényebb lett egy érte élő, tevékenyen munkálkodó csendes robotossal.
A legnagyobb kincs az övé, az emlékezeté.
Mert akire emlékeznek az emberek, birtokolja a fellelhető legnagyobb kitüntetést.
Árpád!
Nyugodj békében!
FOTÓ:
GAZDA GYULA
Élő videó, élőadás: Evica920 Élőadások
(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva
2018
Elhunyt vitéz lovag Szilágyi Árpád magyar arany érdemkeresztes "kultúrhérosz", nemzetőr ezredes
Lakatos Pál Megemlékezése
Felhatalmazásával átveszem a Magyar Rádió Vasárnapi Krónika főszerkesztőjének cikkét Méltó megemlékezésként vitéz lovag Szilágyi Árpád nemzetőr ezredesről.
Ma érte szól a harang. Érte, a 83 éves korában ma délelőtt 10 órakor, a Szegedhez közeli Deszken meghalt szegedi városvédő polgárért, vitéz lovag Szilágyi Árpádért, aki Szeged-Alsóvárosban, a Földmíves utca 13-ban született és itt is élte le rendkívül gazdag életét.
Nem kincsekben, tettekben volt ő gazdag.
Nem kincsekben, tettekben volt ő gazdag.
"Szilágyi Árpád Szegeden született 1936-ban. Édesapja jó nevű iparos, az államosításig cipőboltot vezet. Árpád egyik bátyját 1951-ben összeesküvés miatt 5 év börtönre ítélik, édesapját a pribékek megverik. Egy évvel később meghal. Származása és bátyja miatt Árpádot nem veszik fel középiskolába, esztergályosként dolgozik. Elvégzi a gépipari technikumot, majd a Rózsa Ferenc gimnáziumban tanít. Közben tanul, építőipari üzemmérnök képesítést is szerez. 1956-ban a szegedi tejüzemben dolgozik, a forradalom idején sem adják fel a munkát, ellátják a lakosságot, a kórházat, a klinikákat. Amikor a fővárosba szállítanak tejet, jár a Széna téren is, de a harcokban nem vesz részt."
1956 emlékét azonban tiszta szívvel ápolja. De minden fontos neki, ami Szegedhez kapcsolódik. 14-15 éves volt, ez a vészterhes ötvenes évek időszaka, amikor az alsóvárosi templomból elvitték a papokat. Elnémultak a harangok. Ekkor Árpád, akit barátomnak tudhattam, két unokatestvérével együtt, reggel, délben és este is, heteken keresztül megszólaltatta a harangot.
A harang, mint a vész jelzője, de egyben a dicsőség jelképezője is, mindig fontos volt számára. Nem véletlen tehát, hogy 2017. május 21-én, Szeged Napján, a Szegedi Dómban, hálaadó szentmise keretében felszentelték a világ magyarságának összefogásáért Őrbottyánban közadakozásból készített 56 kilós harangot, amelyet még aznap el is helyeztek az évek alatt nemzeti emlékparkká alakított szülőház udvarán, hogy haranghangjából kicsengjen: "Egy haza van, az Magyarország".
Az ő élete is bizonyította, nem kell ahhoz világhíressé lenni, hogy valaki szerethesse a hazáját. És tegyen is érte.
Árpád élete jelentős pillanatának tartotta, amikor létrehozta a Szegedi Hagyományőrző és Városépítő- Védő Egyesültet. Mindenre odafigyelt, ami szegedi. Kertjében a kettős kereszt felirata is hirdeti a magyar ember számára legfontosabb gondolatot: "Istenért, Hazáért, Nemzetért!"
Árpád élete jelentős pillanatának tartotta, amikor létrehozta a Szegedi Hagyományőrző és Városépítő- Védő Egyesültet. Mindenre odafigyelt, ami szegedi. Kertjében a kettős kereszt felirata is hirdeti a magyar ember számára legfontosabb gondolatot: "Istenért, Hazáért, Nemzetért!"
Nemzeti Emlékkertjében szobor emlékeztet szüleire, de Bálint Sándorra is, a magyar néprajzkutatóra és művészettörténészre, „a legszögedibb szögedire”, a 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakjára, aki rövid ideig nemzetgyűlési képviselő is volt.
Akinek fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
A Pozsonyi csata, Dózsa György, Wass Albert szobrai, ott az alsóvárosi emlékkertben, egy-egy építőkövei magyarságunknak. Mint ahogy a saját kézzel megépített borospincéjének jelzett téglái is a múltunkat habarcsozzák egésszé.
Akinek fő kutatási területei az Alföld néprajza, vallási néphagyományok és Szeged néprajza voltak.
A Pozsonyi csata, Dózsa György, Wass Albert szobrai, ott az alsóvárosi emlékkertben, egy-egy építőkövei magyarságunknak. Mint ahogy a saját kézzel megépített borospincéjének jelzett téglái is a múltunkat habarcsozzák egésszé.
Most elnémult egy hang, sírva kong a trianoni harang, az örökké tevékeny test is megpihent.
Meghalt a városvédő polgár, Szilágyi Árpád.
Az örök szegedi.
A Tisza part és a haza megint szegényebb lett egy érte élő, tevékenyen munkálkodó csendes robotossal.
A legnagyobb kincs az övé, az emlékezeté.
Mert akire emlékeznek az emberek, birtokolja a fellelhető legnagyobb kitüntetést.
Meghalt a városvédő polgár, Szilágyi Árpád.
Az örök szegedi.
A Tisza part és a haza megint szegényebb lett egy érte élő, tevékenyen munkálkodó csendes robotossal.
A legnagyobb kincs az övé, az emlékezeté.
Mert akire emlékeznek az emberek, birtokolja a fellelhető legnagyobb kitüntetést.
Árpád!
Nyugodj békében!
2019. december 22., vasárnap
HAJNALI GONDOLATOK
Elmúlt megint éjfél, duplán kellett a lapok oldalát szerkeszteni a Google programozási hibái miatt.
Meg a Facebook programozási hibái és visszaélései miatt is.
Ahogyan az egyetemi rendszerekben is a levelezéseket meghamisíották 10 éven át, hogy felcserélja a dolgozatokat, a szerzőket és alkotókat és a tanárnak ne lehessen leadni az anyagokat, vagy a tanár összekeverje és máséba rakja.
Azta.. milliárdos csalásaikat és diplomatolvajaikat----
Kezd fárasztó lenni a sok visszaélés, és az emberi etika feladja a határokat...
Elkezd nyilvánossá tenni mindent, ha másként nem megy.. hamisított okiratokat, melyeket az egyetem, a nyomozati hivatalok meg bírók és orvosok adnak ki.. Ha már éppen nyomozati céllal és munka céllal keletkeztek az oldalak, meg egyetem támogatására, amely utána a segítség helyett cserébe hatványozottan visszaélt...
Most akkor napló és publikáció menjen sorban a netre, a könyvekkel és anyagokkal?
Azt hiszem, nincs más megoldás, induljuk a petesejttől.. ab ovo....
Meg a Facebook programozási hibái és visszaélései miatt is.
Ahogyan az egyetemi rendszerekben is a levelezéseket meghamisíották 10 éven át, hogy felcserélja a dolgozatokat, a szerzőket és alkotókat és a tanárnak ne lehessen leadni az anyagokat, vagy a tanár összekeverje és máséba rakja.
Azta.. milliárdos csalásaikat és diplomatolvajaikat----
Kezd fárasztó lenni a sok visszaélés, és az emberi etika feladja a határokat...
Elkezd nyilvánossá tenni mindent, ha másként nem megy.. hamisított okiratokat, melyeket az egyetem, a nyomozati hivatalok meg bírók és orvosok adnak ki.. Ha már éppen nyomozati céllal és munka céllal keletkeztek az oldalak, meg egyetem támogatására, amely utána a segítség helyett cserébe hatványozottan visszaélt...
Most akkor napló és publikáció menjen sorban a netre, a könyvekkel és anyagokkal?
Azt hiszem, nincs más megoldás, induljuk a petesejttől.. ab ovo....
2019. december 12., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)